Az illatok, a nyár eleje, a napsütés. Egyszerűen imádni kell. Ilyenkor mintha nem csak egy új évszak pezsdítené fel a vérünket, hanem valami furcsa száll le közénk a levegő részecskéin keresztül.Amikor kilépsz, hirtelen mintha minden új értelmet kapna. Bár ez az illúzió a pár perces életképek levetítése után nem él sokáig. Egyszerűen mosolyogsz, mert nem tudod abbahagyni nem mintha bármi oka, lenne csak az a bizonyos nem mindennapi, amit a reggeli szellő hozott magával. Lényegtelen, hogy hová mész, hogy mekkorákat lépsz, egy dolog számít, hogy ebben a pillanatban tudod, hogy mit akarsz. Észre sem veszed már a világbéke részletes terve is kirajzolódik előtted. Kár, hogy jobb oldalról káromkodnak baloldalról meg leköpték a cipődet. Az a valami még sem hagy nyugodni még mindig úgy gondolod, hogy nem egy félresikerült szappanopera kellékese vagy, hanem a rendező, akinek nem egy rosszul sikerült előadás az álma. No, igen a nyál a cipődön is valami hasonlót jelent csak abban nem érzel semmiféle csodálatot, inkább undorodsz, és elégtételként fintoroddal próbálod kompenzálni a helyzetet. De most akkor mitől is más ez a nap? …10 másodpercig úgy érezted, hogy te irányítasz mindent.

Mindenki vágyik a rágógumi ízű mennyország ízére. Ha csak a tízezer ízlelőbimbó közül egyel is érzékelhetnénk az esszenciáját. Gusztus kérdése, hogy mi elégíti ki ezt a vágyat, hogy megkapod-e az egészet vagy elég a fél drágakő. Persze lehet, hogy a felkavarodás egy őserdei tisztáshoz vezet nem a Margitszigetre. De már te is úgy gondolod, hogy ez a falat már nem csupán a zamatról szól, hanem az élvezetről. Megkezdett szódás üvegből iszol, és nem teljesedsz be, mert nem érted a lényegét. Ha teleöntenéd cukorral és színezékkel a palackban az ősrobbanásszerű állapotokból egy új aroma születne meg. Ez már úgy érzed, lenne valami. Teljesítmény! Pedig inkább abszurditás, hogy miért egy látszattal igazolod a valóságot, hogy inkább a felé fordulsz, ami édesebb. Rohanó lélegzettel a lego fellegvár felé igyekszel a szín, a mosoly, az egykedvűség otthonába. Ami érzéketlenség talán egyszerű boldogság. Ahogy kiejted azt a szót, hogy „egyszerű” libabőrös lesz a tekinteted és izzadni kezdesz. Még mindig kíváncsi vagy a gyékényszárnyú angyalra és elképzeled a tutti-frutti illatot.